Miután két évvel ezelőtt bemutatták, mint a Lotus akkori összes típusának – az Elise-nek, az Exige-nek és az Evorának – az utódját, illetve az elektromos átállásra készülő márka utolsó belső égésű motoros modelljét, joggal gondolhattuk, hogy az Emira egyetlen motorral futja be semmibe futó pályáját. A 3,5 literes, kompresszoros V6-os mellé azonban most odatettek egy kétliteres, soros négyhengerest.
Nem is akármilyet, hanem a Mercedes-AMG M139-es blokkját, amely hazai felhasználásra két kivitelben készül: a gyengébbik 387 lóerős, 480 Nm-es, az erősebbik 421 lóerős, 500 Nm-es.
A Lotusnál mindkettőnél kisebb, 360 lóerős csúcsteljesítményt és 430 Nm-es maximális forgatónyomatékot ad le. Ám ne feledjük, hogy a ragasztott alumíniumidomokból felépülő Emira menetkész tömege mindössze 1446 kg, pont egy mázsával kevesebb, mint amit a motornak az AMG-nél legalább cipelnie kell (Mercedes-AMG A 45 4MATIC+).
Így ez a csökkentett teljesítmény is elegendő a decens (ha nem is fenomenális) menetdinamikához: az autó 4,4 másodperc alatt gyorsul 0–100 km/órára, végsebessége 290 km/óra. Ezek gyakorlatilag megegyeznek a 40 lóerővel erősebb, 12 kilogrammal nehezebb hathengeres Emira menetdinamikai értékeivel (4,3 mp, 290 km/óra).
A Lotus a négyhengeres motorral együtt az ahhoz társuló nyolcfokozatú, dupla kuplungos váltót is megkapta – ilyen sem szerepelt korábban a márka kínálatában; a V6-os kézi vagy automata váltóval elérhető, mindkettő hatfokozatú.
Az új motorhoz áthangolt menetstabilizáló rendszer tartozik, a hajtott kerekeket elektronikus differenciálzár fékezi össze szűk kanyarban. Az autó 20 colos kerekeire Goodyear Eagle F1 Supersport vagy extrém sportos Michelin Pilot Sport Cup 2 abroncsokat szerelnek, mindkettőt kifejezetten a Lotus elvárásai szerinti kivitelben készítik a gyártók.
