Apám szerint az egyik legfontosabb dolog, hogy megtanuljunk normálisan parkolni és tolatni. Ezért amíg a többi tízéves srác a fater ölében ülve tette meg első métereit a tiszadobi TSZ-úton, addig én nagyszüleim udvarán tolatgattam a kukoricatároló alá a Barkas-szal. "Majd ha megy a tolatás, akkor mehetünk előre is" - mondta az öregem.

Nagy matchbox és autóskártya gyűjtő voltam, de már gyerekkoromban tudtam, hogy nem leszek autószerelő, a műszaki háttér sokkal kevésbé érdekelt, mint maga a vezetés. Persze az egyik következik a másikból, így rám is ragadt valamennyi műszaki ismeret az évek során, de sokkal inkább érdekel a vezetéstechnika, mint például az, hogy a sperrdiffi pontosan hogyan is akadályozza meg az ívbelső kerekek kipörgését.

A Vezessnél főként a Vezetünk rovatért és a Facebook-kommunikációért vagyok felelős, de néha azért elcsípek egy-két lepattanó tesztautót és külföldi menetpróbát. Szóval mondanám, hogy ez életem legrosszabb melója, de azzal óriásit hazudnék.