Sisak kerül a fejemre, a hevederekkel bekötöm magam a rajparancsnok helyére, majd jelzek, hogy minden oké. Bezáródik a 600 kilónyi acélból álló rámpa, – kicsit úgy érzem magam, mint Ripley hadnagy az APC-ben, csak nincs mellettem lángszóró és nem idegenekkel készülök összecsapni – majd az eddigi fehér fényű világítás átvált baljós vörösre. Magasabb fordulatszámra vált a valahol mélyen dörgő dízelmotor és hirtelen meglódul alattam a 45 tonnás vas.
Hogy milyen gyorsan megyünk, azt el sem tudom képzelni. A tempóról csak a lánctalpakra szerelt gumipogácsák keltette rezonanciából lehet következtetni, ami a gyorsulással egyre elviselhetetlenebb, szinte az agyam belsejében zúg a hangja. De más baj nincs, az oldalanként 4-4 ülőhely a lehetőségekhez képest kényelmes, biztonságos, és a klímából folyamatosan friss levegő áramlik az arcomba.
Hódmezővásárhelyen járunk, a Magyar Honvédség Kinizsi Pál 30. Páncélozott Gyalogdandárnál, ahol folyamatosan zajlik a Lynx KF41-esek személyzetének kiképzése. Csak egy maroknyi szerencsés civil mondhatja el magáról, hogy ült már magyar Lynx-ben, és mostantól mi is a kivételezettek közé tartozunk. Furcsa élmény egy mozgó erődben, kilátás nélkül utazni, de mivel időközben kiértünk a gyakorlótérre – félúton felkaptattunk egy durva emelkedőre, majd szinte leugrattunk róla, de abból sem lehetett sokat érzékelni – kiszállunk, hogy megismerjük a személyzetet is, Illés Marcell törzsőrmestert, Pap István főtörzsőrmestert, és Bajai László törzsőrmestert, akik mindent tudnak a Lynx-ről.
Mit keresünk itt?
Biztos már veled is szembe jött az „Embert a vasra” szlogen, ahol a Lynx harcjárművel hívogatják a Magyar Honvédséghez a vállalkozó kedvű fiatalokat. Azonban bármennyire is szép tervnek látszik, hogy bekopogsz a hódmezővásárhelyi laktanya kapuján, majd másnap már egy Lynx kormánya mögött ülsz, és a gyakorlótéren veretsz vele, kicsit le kell lomboznunk, ez nem így működik. Először katonává kell válni, belerázódni a különleges „vállalati” közegbe, és ha elég jó vagy, akkor így vagy úgy – hátra a gyalogság helyére, vagy személyzetként, de tényleg bekerülhetsz egy Lynx-be. És ez az idő években mérhető. Érthető, hogy megválogatják, kire bízzák rá ezt a technikát, ami darabonként több millió eurós tétel. Minket meg minden érdekel, ami gurul, úszik, vagy repül, így bekéredzkedtünk az egyik újonnan érkezett, hipermodern harcjárműbe.
Felépítménytől függően bő három méter magas a Lynx
Emberek a vason
A jármű személyzete három főből áll, a harcjármű parancsnokból, a harcjármű vezetőből és a harcjármű irányzóból, őket nyolc fő deszantos egészíti ki. A megnevezésekből kitalálható, hogy kinek mi a feladata, a vezető a jármű irányítását végzi, a harcjármű irányzóból a fő fegyverzetért és a célok leküzdéséért felel, a parancsnok pedig koordinálja a feladatokat, és a deszanttal is ő tartja a kapcsolatot. Amíg a járműben tartózkodnak addig nekik is a harcjárműparancsnok a főnökük, terepen pedig a rajparancsnok veszi át az irányítást.
Itt szimbiózisban dolgozik a két csapat, a gép megvédi a gyalogságot, megkönnyíti a terepi mozgásukat, de bármikor alakulhat úgy, hogy a jármű kerül kedvezőtlenebb helyzetbe – jellemzően beépített, városi környezetben – ahol a gyalogság érvényesül jobban. Ilyenkor fordul a kocka és ők óvják a járművet. Emellett minden egyes katona összeköttetésben van a harcjárművel akkor is, ha éppen nem benne ülnek. Ilyenkor oda-vissza folyik a kommunikáció, amit a katona kint lát, tapasztal, azt megosztja a jármű személyzetével, és bentről is érkeznek információk, ami lehet célkoordináta, az ellenség helyzete, vagy éppen kép, videó, adat is.
Az optikai érzékelők előtt ablaktörlő dolgozik
A jármű belsejében mindenkinek megvan a pontos helye. A deszanttérben a kihajtható érintőképernyőhöz közel foglal helyet a rajparancsnok, de mindenkinek megvan a saját szerepe, feladata, fegyvere a csapatban. Harci körülmények között még a ki és beszállás sorrendje is meg van határozva, itt tényleg létfontosságú a jó csapatmunka. Olyannyira, hogy a jármű háromfős személyzete is állandó, így pontosan tisztában vannak egymás képességeivel, és összeszokott csapatként sokkal hatékonyabban dolgozhatnak.
A vas
A Lynx – magyarul hiúz – egy páncélozott gyalogsági harcjármű, amelyet a német Rheinmetall fejlesztett. A KF41 néven futó modellt 2018 nyarán mutatták be, és a Magyar Honvédség is ebből a típusból vásárolt, amikből az első 2022-ben érkezett meg. A többfunkciós, moduláris felépítésű jármű, így egy alvázra többféle felépítmény, fegyverrendszer is felépíthető, és ezek utólag is cserélhetők rajta.
Természetesen menet közben is lehet vele tüzelni
Gyors és aránylag egyszerű a karbantartás, javítás is, a motor és váltó egyben, durván 45 perc alatt kiemelhető a járműből. Ez az egység 4 tonnás, a váltó és motor rész 2-2 tonnájából jön össze. Hajtásáról polgári munkagépekben használt Liebherr gyártmányú soros, hathengeres, duplaturbós dízelmotor gondoskodik, amelynek lökettérfogata 18000 köbcenti és 1140 lóerős. Ez 65-70 km/órás csúcssebesség elérésére elég, – ennél a tempónál is lehet tüzelni, a torony stabilizált – a motorhoz pedig hatfokozatú automatikus, hidrodinamikus váltó csatlakozik.
Hasznos képesség, hogy tolatni is gyorsan lehet vele, hátrafelé 35 km/óra a maximális tempó. Elsőre fölösleges tudásnak tűnik, de ennek is van harcászati jelentősége, így mindig a legjobban védett részével fordulhat a jármű az ellenség felé. Ez értelemszerűen az eleje, ahol a legénységet az erősített has- és dupla orrpáncélon, kiegészítő páncélzaton túl a motor, váltó tömege is védi.
Lánctalpai egyenként 1700 kilogrammot nyomnak, oldalanként hat futógörgőn haladnak, és az útburkolatot védő gumibetétek is vannak rajtuk. Ha meghibásodik egy lánctag, azt a gyakorlott személyzet fél óra alatt ki tudja cserélni. Hatótávja a rettenetesen hangzó, 100 kilométeren 150-200 literes fogyasztás ellenére is óriási, egy tankolással – ez 820 liter is lehet – akár 400-450 kilométert is meg lehet vele tenni. Nyilván a fogyasztás rengeteg más dologtól is függ, de a motor képes különösen takarékos üzemben is működni, ilyenkor óránként csupán 12 litert nyakal be, de a teljesítménye is szerényebb, 25 kW. Ez elég az összes rendszer energiaigényének kielégítésére, cserébe a jármű sokkal csendesebb és a hőkibocsátása is minimálisra csökken.
Lánctalpas járműként a tereptudása is meghaladja azt, amit még civilként el lehet képzelni, a 45 tonnájával felmegy a 60 fokos emelkedőn – a 45 fokos lejtő számít 100 százalékosnak, ez annál jóval több – képes átlépni 2,2 méter széles árkon, gázlómélysége másfél méter, és az elé kerülő egy méter magas akadályra is felküzdi magát. A Lynx hossza 8,2 méter, 3,8 méter széles és felépítménytől függően több, mint 3 méter magas.
Fegyverzet
Tereptudása mellett a fegyverzete is lehengerlő, a 6 tonnás, kétfős lövegtoronyban egy Mauser MK30-2/ABM 30 mm-es gépágyú, amely képes programozott lövedékek kilövésére. Ez annyit tesz, hogy a beállítástól függően a lövedék a cél előtt, fölött, vagy az épületbe csapódás után, a fedezékbe jutva is képes felrobbanni, és a szétszóródó repeszekkel pusztítani. A gépágyúhoz két töltősík csatlakozik, így két oldalról, kétféle lőszer is érkezhet bele, attól függően, hogy a harcjármű irányzó repesz-romboló vagy páncéltörő lőszert kíván-e használni a feladathoz.
Gépágyú, de olyan pontos, mint egy mesterlövéspuska
Vendéglátóink szerint gépágyú létére mesterlövészpuska pontosságú, 2 kilométeres távolságból a 30 centis kört el lehet vele találni, egyes lövéssel és sorozattal is. A gépágyú mellett párhuzamosított 7,62 mm-es géppuska is került a toronyba, illetve a parancsnoki optikán is elhelyezkedik egy M2-es nehéz géppuska és rakétavetővel is bővülhet a fegyverzet.
Védelem
Elképesztően fejlett rendszerek óvják a járműben ülők életét, amik rengeteg, egymásra épülő védelmi vonalat jelentenek. Ezeken mind át kell jutnia a támadásnak, hogy egyáltalán a fizikai védelemig, a jármű masszív páncélzatáig eljussanak. Különféle lézerszenzorok, besugárzásmérők és akusztikus szenzorok is érzékelik a fenyegetést, és erről tájékoztatják a személyzetet is, A rendszer képes a bejövő páncéltörő rakéták elpusztítására, beállítástól függően akár önműködően is.
600 kilós vasajtón lehet beszállni a Lynx belsejébe
Emellett a 40 mm ködgránát vető is segít elrejtőzni, ami az egyszerű füstnél jóval rafináltabb eszköz. Az általa kibocsátott köd a lézert, hőképet is képes megvakítani, így ezek elől a berendezések elől is elrejti a járművet, ami a monitorok képen így teljesen kivehetetlenné válik.
Ha a járműben tűz üt ki, három patronnyi gázzal oltó berendezés fékezi meg a tüzet. Szükség esetén a belső tér légmentesen lezárható, és sugár, illetve egyéb szennyeződések ellen védő filterek is kerülhetnek a járműbe.
A Lnyx egy praktikus öszvér, motorja és hajtása elöl található, míg a harckocsik jellemzően farmotorosok, és a hajtást végző csillagkerék is hátul helyezkedik el rajtuk. Emellett személyzet szállítására is alkalmas, fegyverzetének átütőereje elmarad egy harckocsiétól, viszont jóval mozgékonyabb jármű és a nyolcfős gyalogság is nagy segítség a harctéren.
Bár a Lynx-eken van rendszám, és a közúti közlekedéshez szükséges összes kiegészítő megvan rajtuk – fényszórók, féklámpa, irányjelző, visszapillantó tükrök – Magyarországon egyelőre mégsem kell arra számítani, hogy egyszer csak feltűnik egy Lynx a körforgalomban. Németországban viszont ha nem is mindennaposak a lánctalpas katonai járművek az utakon, de azért előfordulnak. Azért nem rongálják meg az utakat, mert a lánctalpakon gumipogácsák találhatók, így azok érintkeznek az útburkolattal, nem az acélszemek.
Gumipogácsák óvják az útburkolatot
Milyen vezetni?
Természetesen dunsztom sincs róla, csak álló helyzetben próbálgathattam a Lynx különféle funkcióit, és saját fotót sem készíthettem odabent, nehogy valami titok kiderüljön, de akit igazán érdekel, hogy néz ki belülről, a neten talál erről bőven információt többféle forrásból is.
Itt van például ez a gyári videó:
A vezetőülés mindenesetre roppant furcsa, nem is rendes ülés, hanem inkább egy függőágy. Hevederekből áll, és szinte lebeg a jármű belsejében. Szintén meglepetés volt az apró gokart-szerű kormány is, amelynek a közepében még egy apró műszerfalnak is jutott hely. Ebből amúgy kettő van, ha nyitott búvónyílással vezetik, akkor van egy másik, magasabban lévő keskeny információs csík is. A váltó, kezelőszervek teljesen logikusak, és a nem is fájdalmasan szűk beltér még ergonomikusnak is mondható.
Hódmezővásárhelyen láthatóan élvezik a munkát az új, modern harcjárművekkel. Pedig nem ma kezdték, több, mint egy éve tanulják, gyakorolják, mi hogyan működik a Lynx-en. Van is mit tanulni, mindhármuknak mindent tudni kell a járműről, hiszen ők fogják oktatni a többi kiválasztottat. Akik rengeteg tanulás után, kellő szorgalommal előbb utóbb tényleg erre a vasra kerülhetnek.
