Használt autó: 250 ezret futott Fiat Punto

Röviden – Fiat Punto II, 1.3 Multijet, 250 ezer kilométerrel – 2006-ból
Mi ez?	Olcsó, takarékos olasz kisautó, némi kompromisszumtűréssel elegendő helykínálattal egy 3-4 fős családnak
Mennyibe kerül?	A tíz év körüli dízelek ajánlati ára 500 és 900 ezer között szór, állapottól és futástól függően. Nagy a választék, alkudni lehet és kell is
Jó ezzel a motorral?	Városi használatra, kis éves futáshoz inkább ajánlanánk a kiforrott és dinamikus 1,2-es benzinest, de ha számít az üzemanyagköltség, az 1,25-ös dízel a király
Mi van helyette?	A Corsa, Ignis ugyanezzel a dízelmotorral (is) készült 8-12 éve, de az 1,4-es HDI (Fordnál TDCi) is bevált kisdízel, 206-ost, Fiestát, Fusiont is lehet nézegetni, ha nem tetszik a Punto

Zoli autója a tökéletes alany egy nyugodt lélekkel publikálható használtautó-bemutató cikkhez. A kilencéves Punto végig egygazdás, becsülettel karbantartott jószág, szerviztörténete is precízen jegyzett, ráadásul a kocsi most érte el azt a futásteljesítményt, amelyre réges-régen, a Fiat 1,25 literes dízelmotorjának bemutatóján azt mondta a gyártó: ennyire terveztük, ennyit tuti tudnia kell. Íme, a negyedmillió kilométeres kiskocsi sztorija, és a recept, hogy miként lehet elérni nagyobb bajok nélkül ezt a 250 ezret.

Modelltörténet

Az első Punto az Uno leváltására született, 1993-ban. Csinos és sikeres kisautó volt, 1995-ben Év Autójának is választották Európában, teljes joggal. Hat év után váltotta le az újabb generáció, az úgynevezett II-es Punto. Az új modell az új évezredet korszerűbb, élesebb, agresszívabb vonalakkal köszöntötte, viszont az első években még hiányzott belőle az akkortájt divatossá váló nagy kisautó-sláger, egy igazán takarékos, apró dízelmotor. Kezdetben még nem is nagyon hiányzott, hiszen a tágas, kategóriájánál fél számmal nagyobbnak ható kisautó (csomagtere mind a korabeli Corsáénál, mind a Polóénál nagyobb) nem tűnt túlmotorizáltnak az 1,9 literes dízellel sem. Csak hát ott volt a Peugeot-Citroen-féle 1.4HDI (amelyet a Fordnál TDCi-nek hívtak) vagy a 2001-es Év Motorjának is megszavazott 1.4 PDTDI a VW-csoportnál.

Punto, ’93-’99 és ’99-2003

A Fiat korszerű, új kis dízeljét 1.3MultiJetnek hívták. A közös nyomócsöves, munkaütemenként több befecskendezésre is képes, takarékos és tiszta motorka 2003-ban mutatkozott be, bekerült az új Pandába, Ideába, és egy ráncfelvarrás után megkapta a Punto is. (Ez volt az a facelift, amikor a Punto elvesztette gyönyörű csíklámpáit, viszont kapott helyette ronda, de sokkal jobb fényű gülüszemeket.) 2005-ben a kis MultiJet lett az Év Motorja, és a General Motors, valamint a Suzuki is rendelt belőle saját autóiba. A Punto II-ben 69 és 75 lóerős változatokban szolgált, de nagyobb Fiatokban (és Astrában) volt belőle 105 lóerős verzió is, 2005-ben a Grande Punto névre hallgató új Punto-generáció egyik alapmotorja volt.

A Kettes Puntót Olaszországban 2010-ig, Kragujevacban, Szerbiában 2011-ig gyártották, vagyis 12 éven keresztül készült az egyszerű, jó és rossz értelemben véve egyaránt igénytelen, de tágas és szerethető kisautó. Az első generációval együtt több mint 8,5 millió Puntót adtak el. Nem egy ritka típus, nem is rossz autó – ha valaki olcsón fenntartható, megbízható kisautót keres, komolyan figyelembe veendő alternatíva a használtautó-piacon!

Ilyen egy 250 ezres Punto

A képeken szereplő feketemetál autó 2006 óta szolgál ugyanabban a családban. Előélete teljesen visszakövethető, Zoli, a tulaj egyelőre nem is akarja eladni, ennek megfelelően készséggel megesküszöm bármire, hogy ebben a kocsiban tényleg negyedmillió kilométer van.

Azért is érdekes ez a futásteljesítmény, mert az 1.3 MultiJet motor bemutatása során a Fiat pont ennyiben jelölte meg azt az élettartamot, amelyet a picike dízelnek mindenképpen ki kell tudni szolgálnia. Egyelőre úgy néz ki, nincs is ezzel gond. A Punto nem füstöl se feketén, se fehéren, se kéken, a motor hidegben-melegben könnyedén indul, és teljesítménye sem csökkent, ugyanazzal az egykedvű, visszafogott, de kiszámítható dinamikával húzza a katalógus szerint öt kiló híján tonnás kasztnit, ahogy húzta világéletében, szinte minden nap.

Az autó igazi családi mindenes. Nyaralásra, hosszú utakra is ő viszi gazdáit, de gazdája munkaautójaként jövős-menős városi ügyfélhez szaladgálásban, gyakorlatilag pizzafutár jellegű használatban is neki kellett helytállni évekig. Az utóbbi években inkább a ház asszonya használja, a napon belüli indítások száma csökkent, viszont oda-vissza 30-40 kilométeres ingázásban kell teljesítenie télen-nyáron.

A kocsi fényezése a lemezfelületeken soha nem sérült meg. Kapott ugyan három hónapos korában egy sztrádán felpattant fatuskót a motorháztető elülső élére, hogy a tulaj utána tíz éven át bosszankodhasson a horpadáson minden nap, de amúgy az elgázolt kutya és a hátulról érkező elbambult autósok csak a lökhárítókat törték-repesztették. Tíz méterről hibátlan az autó, közelről már látszanak az egyszerűen, olcsón javított műanyaghibák, de pörsenés, lyuk sehol semmi, se az ablakok tövében, se a rugótornyoknál, se a tanksapka mellett nincs egy szemernyi rozsda sem.

A kocsi garázsban áll, ha nem használják, és parkoláskor is lehetőleg árnyékba állnak vele – ezért nincs sárgulás, mattulás a fényszórókon. A családban senki nem dohányzik, és mindenki tudja, mennyit kellett dolgozni ezért az autóért, amikor még új volt, ezért a beltere sincs lelakva. Aki Punto-vásárlást fontolgat, úgy nézze ezeket a képeket, hogy egy 250 ezer kilométeres autó fotóit látja – egy takarítás után simán be lehetne rá mondani a felét is. Használt Puntót különösen ajánlott megbízható forrásból vásárolni, mert a kis motor műszakilag sokkal jobban öregszik, mint a bódé körülötte!

Hibák, javítások

Zoli gondos gazda, egy xls-fájlban is megvan a kocsi előélete, de elő se kell vennünk, mondja fejből a történelmet. A gyári szervizkönyv szerint kötelező karbantartásokat mindig megcsináltatta, időben. A 30 ezres olajcsere-periódust viszont sosem hitte el, és a szerelők is mást javasoltak. 10-12 ezer kilométerenként cserél olajat, a gyári specifikáció által javasolt Seleniát tölti a motorba. Ennek megfelelően durva motorhibával eddig nem volt dolga. Százezer kilométernél volt ugyan egy turbócsere, mert típushiba miatt a 2005-2006-os autóknál (se előttük, se utánuk) a szívócsőben meg tudott állni a kicsapódott kondenzvíz. Ez pedig télen megfagyhat, a jég bekerülhet a turbóba – és pont ez is történt.

Nemrég, 240 ezernél volt az első kuplungcsere, a futóműben eddig annyi, hogy hátul lengéscsillapítókat kellett cserélni. Az első fékbetétek 60 ezerig szokták bírni, a gyári féktárcsákat 180 ezernél kellett cserélni. 60 ezrenként esedékes a gázolajszűrő-csere. A gyári akku hét év után halt meg, ahogy kell. Klímagázt tölteni még nem kellett soha, ezen is érdemes eltűnődni, ha a nepper azt mondja a 150 ezret mutató órájú, de döglött klímájú kocsi mellett a kereskedésben: á, csak fel kell tölteni és megint jó lesz.

A vezérműlánccsere 180 ezernél vált esedékessé. Erre nem ír elő gyári csereperiódust a gyár, akkor kell cserélni, ha csörögni kezd. Nem nehéz meghallani: erősödő és nagyon egyértelmű, a dilettáns fül számára is észlelhető rendellenes fémes csapkodásról van szó, ami meleg motornál is megmarad. Kábé százezres tétel volt, olajjal, hűtővízzel együtt, komoly munkadíjjal, mert jobb elöl nagyon le kell bontani a kocsit a cseréhez, két szerelő küzdött vele 4 órán át – ne próbálja ki otthon senki!

És ennyi. A mai dízelekben rettegett kettős tömegű lendkereket nem kellett cserélni, mert ebben ilyen nincs. Elektromos hiba nem volt sosem, bár most a hibajelzéssel pár hetente egyszer-egyszer kikapcsoló elektromos kormányszervó jelzi, hogy baj lesz. A vezetőoldali első ajtóban levő hangszóró serceg, alighanem a sok nyitástól megtört a vezeték. És kiégett néhány műszerfalizzó. Tizedik éves, negyedmillió kilométeres olasz autótól mindez – bagatell. A hátsó dobnál nagyon rohadó kipufogó még, amely mindenórás, de amúgy a kocsi most is teljesen üzembiztos. Érdekes lesz nekivágni a következő negyedmilliónak, így, hogy a Punto motorja zokszó nélkül érte el a gyárilag bevállalt limitet.

Alkatrészárak

Turbó középrész 70-75 000 Ft
Vezérműláncszett 40-63 000 Ft
Kuplungszett 50-65 000 Ft
Hátsó kipufogódob 14-23 000 Ft

Első lengéscsillapító 13-20 000 Ft
Hátsó kerékagycsapágy 19-21 000 Ft
Első fékbetét 7-11 000 Ft
Első féktárcsa 6-13 000 Ft

Utángyártott alkatrészek, középmezőny, kerekített árak. Forrás: Bárdi Autó-webáruház

Nem hiba, nem javítás, de hasznos tapasztalat: a kis dízelmotor télen nagyon lassan melegszik fel, viszont télen-nyáron egyaránt elég zajos. Mindkét bajon segít, ha a motorháztető szegélyeit belülről leragasztjuk egy kis gumicsíkkal (egyébként a legtöbb új modellben ez gyárilag meg is történik, a rések kitöltése javítja a légellenállást és az akusztikus komfortot egyaránt).

Fogyasztás

Ha nem Zolitól hallanám, nem hinném el, de így meg kell erősítsem, nincs semmi kamu: ez az autó még soha nem evett többet két tankolás között öt liternél százon.

Normál, a forgalom ritmusához igazodó autózással, országúton óra szerint (kb. plusz 10 km/h) 110-120, sztrádán 140-150 körül hajtva 4,1 liter a vegyes üzemű átlag. A pozitív rekord nagyon finoman nyomva 3,2 liter volt, a negatív telepakolva, tetőboxszal, nyaraláskor, végig autópályázva 4,7. A jelenlegi országúti ingázással 3,6 liter körül eszik a kocsi. Klímával.

Kinek ajánljuk?

„Nem egy szépség, pályán nagyobb tempónál zajos, kevés benn a levegő, de fenntarthatóságban, költségben kiváló autó. Ha számít, hogy mennyibe kerül az autózás, nagyon ajánlom ezt a kocsit mindenkinek!” Ezt nem én mondom, hanem Zoli, a tulaj.

Én azt mondom, hogy a 6-800 ezres sávban, 8-10 éves kocsit keresve akkor érdemes a keveset futott dízel Puntókat is bevonni a körbe, ha évente legalább 15-20 ezer kilométer belekerül az autóba. A leellenőrizhető előélet nagyon fontos, ha már konkrét példányokat nézegetünk, mert – láttuk -ha vigyáznak rá egy kicsit, a Punto szemre nem öregszik.

Ha sikerül kifogni egy valóban 100-150 ezret futott példányt, amely addig ellenőrizhetően rendszeresen járt szervizben, semmi okunk nincs elhinni, hogy ne várna rá legalább még egyszer annyi, komoly hiba nélkül, megbízhatóan, minimális fogyasztás mellett. Aki viszont nem megy sokat, számolgasson, ha Puntót akar! A típus másik slágere, az 1,2 literes kis benzinmotor tartós is, dinamikus is, és nem kihívás hat literből eljárni vele. Hat liter ugyan több, mint négy, de az egyszerűbb technikában hosszú távon azért kevesebb a buktatás lehetősége (abban ugye még turbót se kellett volna cserélni), csendesebb is vele a kocsi és télen jobb a fűtés.