Kevés elcsépeltebb fordulat létezik a jármű-kereskedelemben a közúti versenyautónál. Az Alpine esetében azonban fenntartások nélkül használhatjuk a kifejezést, hiszen magát a márkát közvetlenül a motorsport hívta életre. Az alapító Jean Rédélé a múlt század derekán légies szépségű, könnyű karosszériát társított a sorozatgyártású modellből származó, általa tökéletesített motorhoz és futóműhöz. Ezzel aztán nemcsak egy ütőképes versenyautót alkotott, hanem egy vadonatúj márkát is. Az Alpine a következő két évtizedben az európai ralisport meghatározó szereplőjének számított, pályafutását pedig a WRC-korszak első évében, 1973-ban elért világbajnoki címmel koronázta meg.
A motorsportsikerek a mai napig erősítik az autógyártók imázsát, pedig a rali- és túraversenyautók többnyire csak külsőségekben emlékeztetnek a velük azonos nevet viselő utcai modellekre. Az Alpine születésének idejében ez még egészen máshogy volt: akkoriban az autóversenyzést komolyan gondoló autógyártók eleve olyan autókat terveztek és gyártottak, amelyek a közúti forgalomban és a versenyeken egyaránt megállták a helyüket. Ezt a filozófiát ma már kevesen követik – vagy ha mégis, típusaik jórészt megfizethetetlenül drágák és nyomasztóan erősek.
Ezért kapta fel a fejét minden benzinvérű autórajongó, amikor mintegy húszéves pihenő után, 2017-ben visszatért az Alpine márka, és vele az autóépítés klasszikus művészete. Az A110 kupé nemcsak nevét, de filozófiáját is a márka egykori legendás típusától örökölte. A konkurensek gyakran túlmotorizált, túlszabályozott és túlárazott gépezeteivel szemben az Alpine a legjobb értelemben vett puritán sportkocsit tervezett.
Közúti autó a versenypályán? Régen ez magától értetődő volt, ma kevesen tudják ezt
Olyat, amely egy tonnát alig meghaladó menetkész tömegével és kompakt méreteivel a modern kisautók könnyedségével rendelkezik, ehhez pedig sebészi precizitású futómű és egy fordulatszám-kedvelő turbómotor társul. Az erőforrást a kétüléses utastér és a hajtott hátsó tengely között helyezték el, mert az így középen koncentrálódó tömeg kiegyensúlyozottá, kiszámíthatóvá teszi az autó vezethetőségét.
A110, A110 GT, A110 S – három változat, három markáns karakter. A negyedik variáns, az A110 R, már túlmutat a mindennapi használaton: kőkemény versenyautó, rendszámmal
Ez a semleges viselkedés pedig fontosabb egy autónál, mint gondolnánk: nemcsak azért, mert nem kell küzdeni vele, így kevésbé gyakorlott pilóták is örömüket lelhetik vezetésében, hanem azért is, mert így széles tartományban nyújt élvezetes vezetési élményt a kocsi: normál tempónál kényelmes, forszírozott haladásnál összeszedett.
Egy ilyen lényegre törő autó esetén a nüansznyi különbségek is hatványozottan érvényesülhetnek. Ezt nemcsak azzal demonstrálta az Alpine, hogy 2021 vége óta három, markánsan eltérő karakterű kivitelben kínálja típusát – a motorteljesítmény, a futómű-beállítások és néhány egyéb paraméter módosítása alapvetően már hangvételű sportkocsikat eredményezett –, de azzal is, hogy minimális változtatással épített rali-, illetve pálya-versenyautót az A110-esből. Ha pedig egy autó csekély ráfordítással tehető versenyképessé, az a viszonylag kedvező költségekben is megmutatkozik.
Vannak autók, amelyek használati értékükben, helykihasználásukban, terepalkalmasságukban bizonyulnak sokoldalúnak – az Alpine erőssége ezek helyett az autózás élménye, amit amatőrnek és profinak, országúton és versenypályán, munkába menet és a kockás zászló felé törve egyaránt maximálisan nyújtani kíván. Ezeket a műszerrel, stopperrel, pulzusszámmal mérhető élményeket pedig időről időre érzelmi többlettel is megtoldja a márka, amikor olyan, limitált kiadású típusokat hoz forgalomba, amelyek apró részleteikkel a régmúlt dicsőségére, legendás győzelmekre emlékeztetik a szerencsés tulajdonost.
Vajon meddig lesz még igény a világon az Alpine-hoz hasonló, egzotikus, szűk célközönséget megszólító márkákra? Nos, a cég vezetése szerint sokáig: erről tanúskodik, hogy a mérnökök és a tervezők gőzerővel dolgoznak azon, hogy átvezessék a márkát a mobilitás új, emissziómentes korszakába. Ebbe a jövőbe enged bepillantást a 2022 őszén leleplezett Alpineglow tanulmány, egy kifogások és mellébeszélés nélküli, átgondolt versenyautó, amely a bevált megoldásokon túllépve nem másoktól várja a megoldást, hanem teljes meggyőződéssel hisz saját magában – egyszóval pont olyan, amilyennek Jean Rédélé annak idején első autóját építette.
Jean Rédélé első, könnyített, áramvonalas karosszériával szerelt versenyautója, a későbbi Alpine modellek előfutárja
Az Alpine tehát izgalmas jövőt ígér, ám a jelene is bővelkedik meglepetésekben. A márka időről időre különlegességekkel örvendezteti meg rajongóit: ilyen a motorsportértékeknek minden eddiginél nagyobb hangsúlyt adó Alpine A110 R, valamint annak Fernando Alonso ízlését és tudását tükröző, különleges kivitele, vagy az immár hagyománynak tekinthető ralitörténeti visszatekintő sorozat, amely most a tavalyi Monte Carlo 75 modellváltozat után az A110 San Remo 73 szériával folytatódik.
