Új király a luxusterepjárók között – Range Rover teszt

Szemből nézve nem is akkora a különbség a legfrissebb és azt megelőző változat arca között, csak valamivel több rajta a szögletes részlet és egy kicsit talán még letisztultabb lett a forma. Hatalmas sík lemezfelületek borítják mindenhol, amiket nem nagyon törnek meg agresszív élek, vasalások, nyílások. Sőt, még a kilincsek sem, hiszen ha éppen nem nyitogatod az ajtót, akkor belesimulnak a karosszéria vonalába. Hátulról már könnyebb dolga van annak, aki meg akarja különböztetni a két generációt, elég a vékony, függőleges, minimalista lámpacsíkra nézni, ami a körbefutó fekete keretben lapít. 

A középső csíkot elhúzva hasonlíthatod össze a legújabb Range Rovert az elődjével:

Megvannak a régebbi Range Rover-ekre emlékeztető apróságok is, a keskeny ablakkeretek, a továbbra is két darabban, felfelé és lefelé nyíló csomagtartóajtó, vagy a harmadik generációtól meglévő kopoltyú az első kerék mögött. Az irdatlan méretű, szinte egyetlen masszív márványtömbnek tűnő kasztni 5052 milliméter hosszú, 2047 mm széles behajtott tükrökkel és 2209 mm normál állapotban, magassága 1870 mm.

75 mm-rel lett nagyobb az új modell tengelytávja, mint a kifutóé

Tengelytávja 2997 mm, ami 75 mm-rel hosszabb, mint az elődé volt, szabad hasmagassága 219 és 295 mm között változik, attól függően, hogy normál, vagy offroad üzemmódban van-e az autó. Gázlómélysége is elképesztő, a 90 centis vízben még nem lesz baja, legfeljebb az idegeidnek. Papíron fontosak lehetnek még a terepszögek is, – élőben nyilván nincs olyan ember, aki a fehér bőrbelsős Range Rover-t meghempergetné a dögszagú posványban – itt csak az Offroad üzemmódhoz tartozókat sorolom fel, ezek elöl 34,7, hátul 29 fokosak. A 23 colos, fekete felnis kerekek egyáltalán nem néznek ki nagynak alatta. 
 

Ez itt egy első generációs – 1970 és 1996 között gyártott – Range Rover 1983-ból:

Egy autóból négy lett – Range Rover Classic

A kéket, amit kinézett már eladtam – mondta az eladó, majd…

Mindig nagyot üt egy fehér bőrbe öltöztetett autóbelső, így most is. Ugyan a Range Roverben egyáltalán nincs szükség arra, hogy a színekkel játszva még nagyobbnak és szellősebbnek tűnjön a beltér, mert ez itt matt feketében, holdtalan éjszakán hunyorítva is bődületesen nagynak látszana. Ha nem lenne benne másfél köbméter szivacs és puha bőr, biztos visszhangzana is, mint egy katedrális. De van. Legszívesebben csak kétszer megtörölt cipővel és cérnakesztyűvel ülne bele az ember az arasznyi tömésű ülésbe, és fogná meg a legalább fekete külső kárpitkerettel óvott, remekbe szabott kormányt. Szerencsére a mázsás ajtót nem kell prosztó módon csapkodni, azt motorok zárják rád finoman, némán. A belső kilincs úgy 60 deka fémből lehet, vastag a talpad alatt fekvő szőnyeg is, a felhajtható, itt éppen hűtődobozt rejtő könyöklő mellé pedig még mindkét ülésnek saját kartámasza is van. Így kábé félnapi járóföldnyi távolság van a két elöl ülő között. 

Fekete külső keretet kapott a fehér kormány

Műszerfala természetesen teljesen digitális, 13,7 colos, csodás képminőséggel, jó grafikával. Valamivel kisebb az érintésre rezgéssel is reagáló – kikapcsolható, nem kell betojni – központi kijelző a maga 13,1 colos méretével, de nem ez a legjobb benne, hanem az, hogy valami csoda folytán épeszű ember hozta össze a menüjét. Logikus, átlátható, jól kezelhető, miközben kismillió funkciója van, a beállításokat pedig pont ott találod, ahol keresnéd és még gyors is az egész hóbelevanc. USB töltőpont annyi van az autóban, hogy meg sem próbáltam összeszámolni mindent, és van hagyományos A-s, illetve modernebb, nagyobb töltőáramra képes C-s is elrejtve mindenfelé az utastérben, plusz 12 és 230 voltos aljzat is.

Tízpontos a klímavezérlő gombja, ami tekerve a hőmérsékletet, benyomva az ülésfűtést, szellőztetést, kihúzva pedig a ventilátort állítja

Gyönyörű a klíma- és ülésfűtés, ülésszellőztetés vezérlőgombja, van forgógomb a hangerőszabályzásnak, talán csak a nyolcfokozatú automatikus váltó fokozatkapcsolója lóg ki a sorból a maga ódivatú hatalmas tömbjével. A kisebb nagyobb úti cuccokat ezer rekeszbe lehet rejteni, van dupla kesztyűtartó és az ajtózsebbe is hanyagul bedobhatsz egy flaska sárga címkés Clicquot-t. Bár azt inkább a könyöklőben lévő hűtőbe tenném. 

Hátul még vidámabb az utazás, pláne, ha a jobb hátsó ülésbe szól a jegyed. A lábtér alapból is fejedelmi, de ha ez nem elég, akkor lábtartós, félig hanyattfetrengős kanapé is hajtogatható az ülésből, és a masszázsfunkció is aktiválható, lehet ide-oda tologatni az árnyékolókat, vagy bambulni a 11,4 colos hátsó monitorok egyikét. 

Fotelek a hátsó sorban

Csomagtartója természetesen gombnyomásra nyílik, vízszintesen osztott darabokban, és alapból 818 liternyi rakományt képes elnyelni, a háttámlák lehajtása után 1841 liternyi térrel lehet gazdálkodni. 

Az új Range Rovernek az MLA-Flex padlólemez adja az alapot, ami arra is alkalmas, hogy hosszított tengelytávval hétszemélyes változat is készülhessen a modellből. Komoly motorválasztékból mazsolázhat, aki megengedhet magának egy Range Rovert, 250-től 510 lóerőig tart a kínálat, lehet belőle benzines, és dízel változatot is rendelni, és minden motor legalább soros hathengeres, a csúcsváltozat pedig V8-as.

Az alábbi táblázatból kiderül, mi van még a két véglet között:

Váltóból mindenképpen a ZF nyolcfokozatúja kerül a motor mellé, és alapáron benne van mindegyik modellben a szintszabályzós légrugós felfüggesztés, terepre merészkedve pedig a zárható hátsó és középső differenciálmű jöhet jól.

350 lóerős a háromliteres, soros hathengeres dízelmotor

Hogy városban, szűk utcákban se kelljen szégyenszemre bukdácsolni egy ekkora batárral, összkerék-kormányzás segíti a sofőrt, hogy padkák között 10,95 méteres körben meg tudjon fordulni, ami bitang jó adat ekkora méretnél. Ha teljesen el akarsz veszni a technikai részletekben, újdonságokban, akkor kattints ide, Svékus Gergő kollégám az égvilágon mindent elmesél az új Range Roverről.

Kicsit furcsa, hogy ennyire puccos autóban dízelmotor sustorog, talán egy finom V8-as jobban illett volna bele, de a piaci áron tankolt tesztautók korában hálás vagyok a sorhatos dízel fájdalomküszöb körüli fogyasztásáért. Emellett a 350 lóerős, 700 Nm-es nyomatékú, háromliteres Ingenium motor még csendes is, nagyon kulturáltan jár, a start-stop rendszer motorindításai pedig tanítani valóan simák. Közlekedni nagy élmény vele, nemcsak az utastér luxusa varázsol el, hanem a sérthetetlenség illúziója is. Miközben a rendszer még a külvilágból beszivárgó levegő minőségét is ellenőrzi, magasan, csendben, kellemes bőrillatban vonulni egész felvillanyozó dolog. Olyannyira, hogy szinte rá se kíván az ember a 6,1 másodperces gyorsulásra – legalább egyszer azért muszáj kipróbálni, az is élményszámba megy a 2,5 tonnás saját tömeggel – hanem sokkal inkább a kényelmes, békés autózást választja vele.

Kicsit idegenül fest a termetes váltókar

Ezzel az autóval kínos pofátlanul nyomulni, a teljesítménnyel terrorizálni a többi közlekedőt. Szerencsére ebben nincs is, ami felbosszantson, a fedélzeti rendszer jól működik, a klímakomfort remek, ugyanúgy a hangszigetelés, vagy éppen a hifi hangzása, de még a lágyan ringatózó légrugó is kisimítja a máshol összegyűjtött ráncokat. A nyolcfokozatú váltó, mintha ott sem lenne, parkolásnál meg a kamerarendszer segít a manőverezésben, ezzel tuti nem fogod lepadkázni a 23 colos felnit. Városban tényleg csodálatos az összkerék-kormányzás, lehetetlen helyeken is elfordul, megfordul, ha kell. Ez parkolásnál is jól jöhet, bár a belvárosban nem gyakoriak az ötméteres autónak is elég tágas helyek. Légrugós futóművébe reménytelen vállalkozás belekötni, még a mocsok nagy 23 colos felnikre feszegetett peres gumikkal is képes kivasalni szinte minden úthibát, kátyút, egyéb folytonossági hiányt, bár a 285/40-es gumival nem életbiztosítás már egy járdára felparkolás sem. 

Jelenleg legalább 53 340 000 forintot kell egy új Range Rover-ért adni, a tesztautó pedig 68,6 milliós tétel. Hagyományos árlistát most épp nem találni a Land Rover honlapján, akit érdekel az autó, az emailben érdeklődhet, és akkor szembesítik a sokszámjegyű, és váratlanul nagy számmal kezdődő árral. Viszont ha megvan az autó, és ezzel a dízelmotorral veszi meg valaki, akkor üzemanyagra már nem kell sokat költenie, országúton, 70-110 körüli tempóval valószínűtlen 7,2 literrel is kacagva elmegy, egyedül az ront sokat az átlagon, ha álló helyzetből kell meglódítani az autót. A tesztidőszak – várossal, sztrádával – végén 10,3 liter lett az átlagfogyasztás.

A Range Rover lehet, hogy drága, de sok tekintetben többet is ad, mint a konkurensei. Légrugós felfüggesztése roppant komfortos, fejlett összkerék-hajtásával problémás terepen is helyt áll, a kormányzott négy kerekével pedig a hatalmas kasztni is könnyedén manőverezhető. Belseje pedig amellett, hogy elképesztően tágas, kényelmes és tömve van okos és jól használható extrákkal, még kifejezetten jól használható fedélzeti rendszert is kapott. Ráadásként nem is eszik fájdalmasan sokat. 

Szavazás