Bő egy évtizede tolom már a Vezess szekerét. Ez elég sok idő lehet, mert közben lett körülöttem három gyerek, kihullott a hajam, ami maradt, az meg őszülni kezdett. Viszont az érettségi öltönyöm még mindig rám jön. Minél messzebb van valami a hagyományos, átlagos autótól, engem annál inkább érdekel.

A sűrített levegővel hajtott járgánytól, teherhajón, lehetetlen prototípusokon át a Dakaros versenykamionig minden izgat, aminek több, vagy kevesebb kereke van négynél. Így annyira nem is meglepő, hogy egy 1961-es, jobbkormányos Land Roverem van, amivel már a huszadik közös évünket töltjük.
Az ország minden szegletében van hozzá pár ledepózott nagy, olajos vasdarabom és az autó is különböző tájegységek zugszervizeiben töltötte az utóbbi öt évét. De a huszadik házassági évfordulónkon már tuti lenyomunk a környéken pár menetet.